Hétfő:
Színes papírból tépegessetek nagyobb darabokat. Kenőfejes ragasztóval ragasztgassátok fel egy cipődobozra, úgy, hogy teljesen befedje.
2009-10-27
Ragasztás


2009-10-22
Ezt nektek gyerekek!
A szegedi Kövér Béla Bábszínház Színház a Kíváncsi Hörcsöghöz fogadóban című előadásában három mesét jelenít meg: A kakas és a Pipe, Az öreg halász és a nagyravágyó felesége, valamint Mátyás király meg az igazmondó juhász címmel.
A meséket keret fogja össze, melyben megismerkedhetünk a Hörcsöggel, akiről legfeljebb az előadás közepén derül ki, hogy hörcsög (vagy még akkor sem), hiszem sem a ruhája, sem a viselkedése nem teszi azt egyértelművé a néző (főleg a gyermeknéző!) számára.
Találkozhatunk ezen kívül három egymásra folyamatosan féltékenykedő vándorszínésszel, akik a meséket a bábozás különféle technikájával mutatják be.
Mire végre elérkezünk a pillanathoz, amikor is elkezdődhetne az első mese, megakad a történet, mert a vándorszínészek egymás szerepéért versengve vitatkoznak. Látunk ilyet bővel a való világban, miért kell ezt már az ovisokba belesulykolni? A veszekedés végigkíséri a Kakas és a Pipe előadását, azzal a gyermekek számára teljesen követhetetlenné téve a mese fonalát.
A második történet legalább látványos. De Az öreg halász és a nagyravágyó feleségét a jócskán megváltoztatott szöveg élvezhetetlenné teszi. Amikor még a népmese szájról szájra szállt, előfordult, hogy a szövegben vagy néhol a történetben, kisebb változások jöttek létre. De amikortól a népmesegyűjtők lejegyezték őket, minden irodalomra érzékeny ember – így az óvónők, tanárok is- kínosan figyelnek arra, hogy szóról-szóra ugyanazt a mesét adják át az utódoknak, amit a népmesegyűjteményekben olvastak. A Kövér Béla Bábszínház a kultúra ilyen fajta közvetítését, átadását, úgy látszik, nem tartja fontosnak. Pedig vannak dolgok, amikben nem kell trendinek lenni!
A Mátyás király meg az igazmondó juhász, hasonló technikával történő bemutatásra kerül, mint az előző mese. Pedig ha már három mesét látunk, amiből kettő másként jelenik meg, akár választhattak volna a vándorszínészek egy harmadik fajta előadásmódot is. De hagyjuk a bábozást! A szöveg és a mese folyama itt is meg lett erőszakolva. A „bárányok hallgatnak” szövegrész már-már az értéktelenségéről méltán híres Grimm-Busz Színház felnőttnevettető eszközeire emlékeztet, csak itt az óvónénik sem, és az anyukák sem törtek ki hangos kacajban. Úgy tűnik a poéngyártást még csiszolgatni kell! De a gyerekek soraiban sem látunk-hallunk már egyebet, mint fészkelődést, és „mikor lesz már vége” kérdések sokaságát, hiszen az öt-hat évesek nincsenek hozzászokva, hogy egy egész órán át figyeljenek. De ezt még csak nem is kívánhatjuk tőlük, hiszen mi aztán tudjuk mennyire nehéz olyasmire figyelni, amit nem értünk.
Egyszóval a Kövér Bélának még tanulni kell mi és mennyi való a gyereknek, ha versenyben akarnak maradni! Különben félő, hogy a színvonalasabbnál színvonalasabb –igazi- vándorszínészek(akik még helybe is mennek) elcsábítják nézőiket.


2009-10-05
Műtét az óvodában
Szegedi orvostanhallgatók járják az óvodákat, hogy a gyerekeket megbarátkoztassák a fehér köpennyel.
Gyakran találkozhatnak az anyukák a „doktor néni fóbiával”. Az orvostól való félelem kialakulásának csecsemőkorban kereshetjük az okát, hiszen a kéthetente, havonta beadandó kötelező védőoltások mély nyomot hagyhatnak a kicsikben. A szülők gyakran tapasztalják, hogy hat hónapos gyermekük már a háziorvos várótermében, de legkésőbb a kezelő asztalán hangos sírásba kezd, hiszen a helyhez, az archoz leginkább rossz élmények sorozata köti őt.
Ennek szeretnének véget vetni orvostanhallgatóink. Érkezésük előtti napon már üzennek, hogy a gyerekek vigyék el kedvenc plüss játékukat az óvodába, hogy mindenki a saját kis állatát gyógyítgatva kerülhessen közelebb az gyógyításhoz. Közösen hallgatják meg szívverését, nézik meg a torkát, kötözik be sebéta kis betegnek. A nagyobbak műtős néniknek és bácsiknak is beöltözhetnek. Az orvostanhallgatókkal együtt nézegethetik meg a röntgenfelvételeket, mosakodhatnak és öltözhetnek be az operációhoz, altathatják el kedvencüket, vehetik ki mandulájukat vagy a gyomrukból a lenyelt kavicsot. A műtét végén minden kis segítő megkaphatja a gumikesztyűjét(amiből rögtön lufit is fújhat), a szájmaszkját és kitöltheti betege kórlapját.
Mindeközben a fehér (vagy zöld) köpenyesek kedvesek, türelmesek, viccelődnek a gyerekekkel. Hamar megtanulják nevüket, így mindenkit nevén szólítanak: Peti dokinak vagy Szabó doktornak.
Ezért amikor a játék végén megkérdezik, hogy félelmetes volt-e a műtét vagy a sebek ellátása, egybehangzó nevetés és „DEHOGYIS”a válasz.
2009-10-01
Szülői Beszélgető Kör
Szerda délután a szegedi „Vasút a Gyermekekért Alapítvány Óvodájában” Szülői Beszélgető Kör-t rendeztek. A szülők igényeihez alkalmazkodva,két havonta leülnek beszélgetni az érdeklődő anyukákkal,apukákkal az aktuálisan kiválasztott. Sok-sok kérdés,kétely merül fel nap mint nap a szülőkben gyermekeikkel,nevelési stílusukkal kapcsolatban,melyekre ezeken az alkalmakon választ kaphatnak.
Azért választotta az óvoda az eszmecsere ilyen fajta formáját,mert tapasztalataik szerint ha a szülők más szülőtárs problémáját hallgatva ismernek rá a sajátjukra,nem élik meg azt különleges,”nem normális”,egyedülálló problémaként,rádöbbennek,hogy nem csak ők küzdenek hasonló bajokkal. Tegnap délután az óvoda védőnője a sokunk által jól ismert és szeretett Inci,Benkovics Irénvolt a „szellemi vezető”. Témául a fertőződést választotta. Az anyukák elmesélték aggodalmaikat az új influenzával,a cseppfertőzéssel terjedő betegségekkel,a hasmenéses-hányásos megbetegedésekkel,a magas lázzal és a kapszulákkal történő immunrendszer erősítésével kapcsolatban. Egy nagy problémahalmazzal találtuk szemben magunkat,melyre biztos sokféle választ kaphattunk volna a nyugati-,keleti-és az ősi orvoslásából. De Inci ezeket csak alig-alig érintette,inkább az anya-gyermek kapcsolatról kezdett beszélni. Arról,hogy a kicsi aki hozzánk született olyan-e mint amilyet elképzeltünk magunknak? Elfogadjuk-e,hogy ő más,tőlünk független,önálló személyiség,akinek élete,sorsa még a mi kezünkben van? Aki nem szereti az állandó „nemeket”,a folytonos tiltást,de a mindent megengedő,szabályok nélküli nevelést sem. Aki képes megbetegedni,csak mert úgy érzi kevés szeretetet vagy odafigyelést kap. Akinek fáj a füle ha nem akarja hallani a körülötte zajló világot. Akinek megfájdul a bokája ha angol után táncra,majd úszásra kell rohannia. Aki fejfájással küzd ha ovi után otthon a logopédia feladatokat kell gyakorolnia ahelyett,hogy csak játszhatna. Aki megtanul nem figyelni az emberi beszédre,mert ő olyan sokat beszélt már a süket füleknek…
Inci nem Béres cseppel vagy multivitaminos kapszulákkal védené az immunrendszert,hanem egy kis odabújással,mesével,ráhangolódással. A betegségek,problémák zöme ezzel a „terápiával” megelőzhető lehet. Csak próbáljuk ki,hátha igaza van!
Ajánlott irodalom:
Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék (Magyar Könyvklub)

