Műtét az óvodában

Szegedi orvostanhallgatók járják az óvodákat, hogy a gyerekeket megbarátkoztassák a fehér köpennyel.

Gyakran találkozhatnak az anyukák a „doktor néni fóbiával”. Az orvostól való félelem kialakulásának csecsemőkorban kereshetjük az okát, hiszen a kéthetente, havonta beadandó kötelező védőoltások mély nyomot hagyhatnak a kicsikben. A szülők gyakran tapasztalják, hogy hat hónapos gyermekük már a háziorvos várótermében, de legkésőbb a kezelő asztalán hangos sírásba kezd, hiszen a helyhez, az archoz leginkább rossz élmények sorozata köti őt.
Ennek szeretnének véget vetni orvostanhallgatóink. Érkezésük előtti napon már üzennek, hogy a gyerekek vigyék el kedvenc plüss játékukat az óvodába, hogy mindenki a saját kis állatát gyógyítgatva kerülhessen közelebb az gyógyításhoz. Közösen hallgatják meg szívverését, nézik meg a torkát, kötözik be sebéta kis betegnek. A nagyobbak műtős néniknek és bácsiknak is beöltözhetnek. Az orvostanhallgatókkal együtt nézegethetik meg a röntgenfelvételeket, mosakodhatnak és öltözhetnek be az operációhoz, altathatják el kedvencüket, vehetik ki mandulájukat vagy a gyomrukból a lenyelt kavicsot. A műtét végén minden kis segítő megkaphatja a gumikesztyűjét(amiből rögtön lufit is fújhat), a szájmaszkját és kitöltheti betege kórlapját.
Mindeközben a fehér (vagy zöld) köpenyesek kedvesek, türelmesek, viccelődnek a gyerekekkel. Hamar megtanulják nevüket, így mindenkit nevén szólítanak: Peti dokinak vagy Szabó doktornak.
Ezért amikor a játék végén megkérdezik, hogy félelmetes volt-e a műtét vagy a sebek ellátása, egybehangzó nevetés és „DEHOGYIS”a válasz.