Ovis leszek

„ Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” /Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok/


Vannak óvodák akik meglehetősen érzékenyen kezelik a beszoktatás problémáját. Ilyen többek között a „ Vasút a Gyermekekért Alapítvány Óvodája” ahol már előző tanév februárjában elkezdődik az ismerkedés a leendő kicsikkel. A februári keddeken nyílt napot tartanak a kiscsoportban, ahova előzetes egyeztetés után – amire a magas létszám elkerülése miatt van szükség – várják az érdeklődő családokat. Olyankor körbe lehet járni az óvodát, megismerni az óvónéniket, dajkanéniket, a kiscsoport napirendjét, az udvar játékait, alkalom nyílik arra, hogy egy délelőttre óvodássá váljon az óvodába készülő család. Mert nem csak a kicsi készül óvodába, hanem az anyuka és az apuka is, akiknek szintén meg kell ismerni a választott óvoda szokásait, elvárását, adni tudását, hogy tisztába lehessenek azzal mit várhatnak el és mit kaphatnak majd cserébe az óvodától.
A MÁV OVI -ban a márciusi beiratkozás után is bármikor szívesen látják a leendő ovisokat egy-egy közös játékra, de az óvoda szervezett programjaira – Kis művészek délutánja, Húsvéti készülődés, Gyermeknap..- is minden alkalommal meghívás kapnak.
Júniusban, amikorra teljesen kitisztul, hogy kik lesznek az új kiscsoport tagjai, újra találkozhatnak a gyerekek az óvodában. Olyankor egy egész délelőttre övéké lesz az óvoda, hogy nyugodt körülmények között választhassák ki óvodai jelüket, ismerkedhessenek egymással és az óvónénikkel, játszhassanak, alkothassanak a csoportszobában vagy az udvaron. Ilyenkor van alkalma a szülőknek az óvónőkkel beszélgetni, elmondani, hogy a csemetéjük csak cumival tud elaludni, a zöld színű ételeket nem hajlandó megenni, gyakran hisztizik és földhöz vágja magát, de már majdnem sikerült róla leszoktatni, hogy szökős típus, de már ismeri a betűket és ügyesen öltözik egyedül.
Ősszel az első napon amikor megérkeznek a két óvónéni együtt fogadja őket. Megmutatják, hogy a kiválasztott ovis jel, melyik öltözőszekrényre, törölköző, fésű és fogmosó pohár tartóra van felragasztva. Bekísérik őket a csoportszobába, ahol már várja őket a négy- öt anyuka és kisgyerek. Tízóraiznak, játszhatnak egyedül, anyukával vagy az óvónénikkel együtt, majd kimehetnek az udvarra, amit fél évig minden délelőttre megkapnak a középsősöktől és a nagycsoportosoktól. Majd a közös ebéd után elköszönhetnek, de a bátrabb gyerekek az oviban is alhatnak a kis piros heverőn. A gyerekeknek egy teljes hetük van arra, hogy leváljanak az anyukájukról. Van akinek ez könnyebben és van olyan is, akinek nehezebben, lassabban sikerül. Mindenki a saját tempójában szokhatja meg az óvodát. Így lehet, hogy október közepéig is eltart mire minden családra sor kerül. Ebben az oviban ez a recept vált be a könnyek nélküli elválásra.
Máshol más módszereket alkalmaznak. A Hajnóczy utcai Óvodában az óvónénik augusztus utolsó napjaiban minden gyereket otthon, a saját környezetében látogatnak meg, így szeptemberben az óvodában „régi” ismerősként találkozhatnak újra.
Vannak akik viszont a gyors elválasztás hívei és arra esküsznek, hogy a legcélravezetőbb az, ha az első napon az anyuka beadja az óvodába a gyermekét, rögtön át is adja az óvónéniknek, ők pedig a legjobb tudásuk szerint, az óvoda szokásrendszeréhez alkalmazkodva járnak el.
Vagy így vagy úgy, de egyszer mindenkinek sikerül megszokni és elfogadni, hogy már óvodába jár.